Rerf.:
||:Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek:||

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, miért ilyen,
Valaki mondja meg, miért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem?
Valaki mondja meg, miért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem?

Refr.:
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének?
Valaki mondja meg, a hosszú évek
Miért tűnnek úgy, mint egy pillanat,
Valaki mondja meg mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg hol maradt?

Refr.:
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg, hogyan kell élni?
Apám azt mondta ne bánts mást!
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt?
Anyám azt mondta, hogy boldog légy!
De anyám azt nem mondta miért nem e Földön?
Anyám nem mondta mondd miért!

Refr.:
||:Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek.
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.:||

Tudom van nekem egy nagy hibám, amivel jól megnehezítem az életemet. Ez a hiba pedig az, hogy mindennek meg akarom érteni a miértjét. Sőt, a miértnek a miértjét is meg szeretném érteni... Nem tudom elfogadni általában az "ez van" tipusú helyzeteket. Más szemszögből nézve, azért is leszek néha szomorú, mert amikor a miértekre keresem a választ van, hogy meg is találom, ezáltal pedig szépen újabb és újabb részét értem meg a körülöttem létező világnak. Hogy ez miért rossz?

Egyfelől jó, hiszen új tapasztalatokat és ismereteket szerzek. Kinyílik a világ előttem, megismerem sok-sok oldalát... Másfelől pedig rossz... mert rájövök sokszor jobb, ha nem tudom a miértet... vagy jobb lett volna nem tudni...

A világ megismerésének állandó vágya mellett ott van a félelem is...mert nem akarunk csalódni, nem akarunk kiábrándulni semmiből sem... félünk... mi jöhet még ezután... Miért van ennyire bennünk a félelem? Miért nem tudjuk homokba dugni a fejünket s csak élni... mennyivel könnyebbb lenne...

Ahogy az ember egyre több mindent ért meg, annál jobban lesz elkeseredett, mert (sajnos) a világ nem olyan, amilyent gyerekkorunkban elképzeltünk... hiába szeretnénk, hogy olyan legyen/maradjon, az nem megy...

Azt hiszem, ez egy ördögi kör.