Hát jó lenne e két szót igazán kivesézni, mit is értünk alatta. Mikor alakul ki az egyik, mikor a másik. S ha már kialakult hogy lehet megőrizni, vagy hogy lehet elveszíteni... érdekes téma... valahogy úgy érzem ebben sem lehet teljes igazságot tenni. Mások vagyunk emberek, s mások az értékrendjeink. Ebből kifolyólag másképpen reagálunk a dolgokra...
Vannak nagyon erős bizalmatlan emberek, azok mindenkihez azok. Miért is? Tán az életben nagyon sok olyan csalódás érte, ami nyomot hagyott bennük... s elevel bizalmatlanul állnak mindekivel szemben... ők ha megkérdeznék tőlük kikben bíznak, csupán ezt válaszolnák: a közvetlen mellettem élő emberek közül is kevésben. Az ilyen embereknek a bizalmát kialakítani , elnyerni szerintem nagyon nehéz, mert mindenben a hibát keresik, s nem tudnak megelégedni semmivel sem... ők ha úgy vesszük elég makacs egyéniségek , gyanakvók , csak maguban bízók s ez nem engedi, hogy magukhoz bárkit is közel engednének...Nehéz emberek... ők maguk is érzik ennek a tulajdonságnak a hátrányát...
Milyen a másik fajta ember. Ki sokkal barátságosabb, Mindenkiben bízik, örök optimista alkat. Eve71 mondta, hogy sajnos ő a naivitására már többször ráfaragott. Biztos, hogy előfordulhat, s elő is fordul, de az a másik fajta személlyel is előfordulhat, aki állandóan fél s bizalmatlan, beleeshet ő is az olyan csapdába, hogy éppen ezért, mert ilyen - elveszít olyan embert maga mellől, akivel igazán jól ki is jöhetett volna.
Megemlíthetném a konfliktust is. Ide tartozik. Két ember között kialakuló érdekellentét, ha bizalmatlanság alakul ki ezt a konfliktust élik át...érzelmi és szándékbeli ellentétben, időnként ellenséges megnyilvánulásban fejeződik ki... s azt mindkét fél érzi...valami fal van kettőjük között s ezt a falat ledönteni nagyon nehéz, mégha a másik ember teljesen más egyéniség akkor is... két ember akarata kell hozzá , egy ember oly kevés mindenhez...
Na én csak írok, írok a semmibe, s még mindig nem találom a kérdésre a választ. Mit értünk bizalmon és bizalmatlanságon?
Egy pszichológiai könyvben olvastam, hogy a bizalom s a bizalmatlanság érzése már csecsemőkorban kialakul. Megtanulja a csecsemő hogyan kell kapni és elvenni , megtanítja az anyát adni.
Ha egymásra hangolódnak bizalom, ha nem, akkor bizalmatlanság alakul ki.
"az vagyok, amiben reménykedem, s amilyen reményt nyújtok"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.