Betty olyan lány volt, aki néha meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt, és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta

-Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.

Született optimista . Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Betty azt mondta neki,  a helyzet pozitív oldalát kéne néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá, és azt mondtam:

- Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt? 

Betty azt válaszolta:

-Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak; két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvű akarsz lenni. Minden alkalommal, ha történik velem valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön hozzám valaki, hogy panaszkodjon; elfogadhatom a panaszkodását, vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam.

-Jó, rendben, de ez nem ilyen egyszerű - szóltam közbe.

-De egyszerű- mondta - az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatodat.

A mottóm: Te döntöd el, hogyan éled az életed.

Elgondolkodtam Betty szavain. Rövid idővel később szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha arról döntöttem, hogyan élek. Néhány évvel később megtudtam, hogy Betty súlyos belesetet szenvedett. Leesett egy kb. 20 m magas toronyról. 18 órás műtét, és sok hetes intenzív ápolás után Bettyt elbocsátották a kórházból, fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, kérdésemre, hogy hogy érzi magát, azt válaszolta:

- Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?

Erről lemondtam, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

-Nos az első, ami átsuhant az agyamon, hogy a lányom- aki pár hét múlva jön a világra- jól van-e. Mikor már a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam, hogy élek, vagy meghalok. 

-Féltél? Elvesztetted az eszméletedet? - akartam tudni. Betty folytatta.

-Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták,hogy jól vagyok. De amikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és a nővérek arckifejezését, ami azt jelentette " óhhh jaj ". Tudtam, hogy át kell vennem az irányítást.

-Mit csináltál? -  kérdeztem tőle.

-Nos mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel feleltem. Az orvosok és a nővérek csendben várták a válaszom. Mély levegőt vettem, és visszaordítottam .

- A gravitációra!

Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik:

-Az életet választottam.-Úgy operáltjanak meg...

Betty a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállása is segített. Tőle tanultam meg, hogy minden nap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden.

Ezért ne aggódj az miatt, mi lesz holnap.

Minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz.

És a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.