Ha zavar egy ember tulajdonsága vagy érzése, érzelme, viselkedése, akkor gondolkodj el azon, nem lehetséges-e, hogy véletlenül pont ugyanezek a tulajdonságok zavarnak saját magadban is.
Ma azt mondta egy barátnőm, hogy az én koromban ő is ilyen volt, mint én. Aztán idővel az érzékenység és az érdeklődés picit megkopott benne, és megszokássá vált. Azt mondta örül, hogy mellette vagyok, mert felhívom a figyelmét olyan dolgokra, amiket nem venne észre, vagy már elfelejtett.
Jó, hogy az ember néha ilyen "dícséreteket" is kap az életben. Érzem ebből, hogy fontos vagyok annak az embernek. Mindezt azzal értem el, hogy önmagam vagyok. Nem vagyok gyanakvó, rosszindulatú ( hát legalábbis remélem) és nem szeretek embereknek rosszat kívánni, és általában az élet pozitív oladalát nézem. Picit naív, és jóhiszemű, de legalább jobban alszom és jobban érzem magam, mint azok, akik folyton a hátuk mögé lesnek. vagy akik egyszerűen csak unatkoznak.
Jó lenne, ha sohasem érezném rutinnak az életet, és nem is kéne az apró szépségekre, furcsaségokra felhívni a figyelmemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.