Jó ez a csend.
Kívül is, belül is.
Magányos magambanézés a szoba sarkában, a meleg szobában.
Kavarognak a gondolatok. Utat engedek nekik. Szárnyalljatok, keressetek, találjatok! Becsukom a szemem, hogy könnyebb legyen, hogy gyorsabban repülhessenek, több mindent láthassanak.
A lét határán vagyok, a való világ zajai ide már nem érnek el.
Rámtalál a bizonytalanság, de nem adok zöld jelzést, de nem ám:)))
Így elsomfordál.
Kiürül a fejem, csak az az édes semmittevés járja át az ereimet, és a gondolatok. Semmitmondó, ártatlan gondolatok.
Ezek most nem akarnak világot megváltani, minden éhezőt megsegíteni, minden könnyet feltörölni.
Csak vannak a lét határán...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.