Kedves gyermekem

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az,
kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni...

Ha leeszem a ruhámat..., ha nem tudok rendesen felöltözni...
légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!

Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot...
ne szakíts félbe...hallgass végig!

Amikor kicsi voltál, többször kellett elmondanom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte...
Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra!

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,...
adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal...

Megtanítottalak sokmindenre...
hogy egyél jókat, öltözködj szépen...
hogy hogyan nézz szembe az élettel.

Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát...
adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson... és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges...
és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám...

Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.

Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni...
... nyújtsd a kezed... ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.

Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked,
és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked.

Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok.
Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.

Segíts járnom... segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel.
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni... hogy meg akarok halni...
ne légy dühös... egyszer ezt is meg fogod érteni...

Szeretlek gyermekem